Bini Adamczak vissza kívánja perelni a lehetőséget, hogy az 1917–1939 közötti időszak kommunista mozgalmárait méltó módon meggyászolhassuk. A „magára hagyott kommunista kísértetek” eltemetése azonban nem jelentheti a halottak teljes elfeledését. Sipos Balázs kritikus gyászról, melankóliáról és a visszajáró szellemekről ír a Gestern Morgen című könyv kapcsán.
Szalai Erzsébet könyve arra vállalkozik, hogy a munka mélyebb egzisztenciális és antropológiai jelentőségét megragadja. Marosán Bence filozófus a Mi a munka és mi a kapitalizmus? című könyv jelentőségét taglalja.
A konteós gondolkodás egyik legalapvetőbb jellemzője: azt hinni, hogy csak mások konteóznak.
Korunk válságainak gyökerei a gyarmatosításig nyúlnak. Gyakran hallható azonban az ellenvetés: „Mindez nem a mi dolgunk, nekünk nem voltak gyarmataink”. A helyzet ennél összetettebb.
Tamás Gáspár Miklós kolozsvári esszéi azokról szólnak, akiket fel kell idéznünk, hogy a XX. századot megérthessük, akiket magyarázni kell. Elolvastuk TGM posztumusz megjelent könyvét.
„Nagyvárosba mentem, idegen lettem.” Milyen árat kell megfizetniük mobilitásukért az osztályváltóknak, és miért? Milyen megtartó közösségek enyhítik e kínokat?
Kritika Reisz Gábor új alkotásáról, a Magyarázat mindenre című filmről.
Ivan Kalmar White But Not Quite című könyve egyszerre boncolgatja a kelet-európaiak elleni rasszizmust, és a kelet-európaiak rasszizmusát.
Tamás Gáspár Miklós utóvédharc helyett politikai tanulást ajánlott 2010-ben. Érdemes megfontolni a szavait 2023-ban is. Vizsgálni kell a viszonyunk a 2010 előtt rendszerhez. Ehhez A korszellem dúdol kiváló alapot ad.
A kortárs magyar baloldal legnagyobb dilemmája – ökonomizmus vagy elektoralizmus, parlamenten kívül vagy belül – Rosa Luxemburg számára értelmetlen: természetesen itt és ott is, de mindig a munkásosztály mellett.
